‘pályaművek’ kategória archívuma

Csak néhány bátortalan fényfolt derengett a betonon egy-két utcai lámpából, melyekből még nem égtek ki az izzók. Nem aggódtam, hiszen jól bejárt útvonal volt, ez a kevés fényforrás is elegendőnek bizonyult, hogy bátran egyenesen lépkedjek az úttest közepén. Ilyenkor már egy lélek sem szokott kimerészkedni az utcára, néha fel-felpillantottam a csillagokra, felnéztem a házak ablakára, [...]

Hosszú utat megtenni nem csak azt jelentheti, hogy hosszú időn át végigbarangolni lépésről lépésre az utat a célig, hanem azt is, hogy annyi fájdalmon, és szenvedésen át küzdöttünk, amennyibe belefáradhat egy élet munkája, vagy egy másik élet kezdete. Ez pedig lehet egészen rövid idő. Kiegyensúlyozottan sétálva az üvegszilánkokon, lassú levegővétellel víz alámerülni… és akkor megtapasztalod: [...]

Az életet azért becsüljük igazán, mert tudjuk, vége lesz egyszer. Élet és halál egymás nélkül mit sem ér. A sötétség fojtogató kezekként fonta körül egész lényét, miközben utat tapogatott magának a homályban. A padló halk nyöszörgéssel válaszolt minden lépésére. Ismerős hely. Ismerős érzésekkel.

A Withern grófság várkastélya komoran meredt a borult, őszi ég felé. Körötte a lombját vesztett erdő némán tűrte az időjárás kegyetlenkedését. A fák avarának nedves köde lepte be a vidéket, s a csendes mozdulatlanságot az eső, és a város felől érkező három lovas törte csak meg. Galoppozva közeledtek az ódon kastélyhoz, sötét köpenyükbe burkolózva, mint [...]

Ott a szigeten derült ki minden. Utólag persze minden érthető. Rájöhettem volna korábban is, mondhatják Önök, de én akkor bizony még semmit sem sejtettem. Akkor már éppen két hete laktam a pálmafák árnyékában megbúvó kis szállodában. Idemenekültem a kiadóm sürgető üzenetei elől. Mert nem mindig könnyű csak úgy megszülni egy történetet. Nem bizony. A legutóbbi [...]

Első  fejezet: Greg arra ébredt, hogy a vekkere a tőle megszokott idétlen dallamot fújva harsog. Lenyomta a kis pöcköt. A hangzavar abbamaradt. Visszarogyott az ágyba. A hátán feküdt, és szemeit résnyire kinyitva szemlélte a plafont. Megpróbálta felidézni az előző este eseményeit. Nehezen ment neki, mert a feje még mindig zakatolt a töménytelen mennyiségű italról.

Az Éden utáni 21341. körben, sehol és mindenüttRégóta nem számolom már, hogy hány képzett gyilkost küldtek a mindenséget keresztül-kasul átszövő semmibe, elpusztítandó a kút mélyén lakozó szörnyet. Kényszerűen hosszú életem során majd’ minden körben[1] felbukkant egy magát szerencsésnek gondoló szerencsétlen, hogy aztán soha többé ne halljon felőle a világ. Ám Hexia örökké acsarkodó urai ezúttal [...]

I.e.146, Achaia Amennyire ki tudom venni, tucatnyian lehetnek, mind nők, néhány még gyermek. A légiósok kísérik őket a ketrecekhez, hogy életük végéig rabszolgaként szolgálják egy kényelmes szenátor, vagy akármilyen tisztes polgár igényeit. Egyikük, egy idősebb asszony, egy napja talán a város egyik leggazdagabb családjának tagja, kimagasodik a csoportból. Vonásai kifinomultak, megtépett ruházata ellenére egyenes derékkal [...]

A Hajnal első napsugara, mint az élet első fuvallata hatolt át a havas tájon. Szilveszter előtt két nappal járunk. Sokan már most is izgatottan várják az újévet és még előtte az év utolsó estéjét. Szinte mindenhol pezseg az élet, ahogy a mi kisvároskánk központjában is. A város leghosszabb bevásárló utcáján, a Petőfi utcán is. Az [...]

Víra nyugtalanul hánykolódott az ágyban. Már megint a zöld szemű, fekete farkas üldözte álmában. Az álom is ugyan az volt. Az erdőben sétált, amikor nyüszítést hallott. A hang olyan szomorú volt, olyan reményvesztett és szánni való, hogy nem bírt ellenállni. Letért az ösvényről, bár tudta, hogy nem szabad. Kemény talpa alatt halkan zizegett az avar, [...]