Mely csak kérdés maradhat…

Mely csak kérdés maradhat…   Éjszaka a csend is zúg Látom ahogy ez a csend Többezernyi hangot súg.

Ím az vers íródik…

Ím az vers íródik… Ím az vers íródik azért alkalmas lészen Most olvassa az kinek majd tetszene készen Pont verseknek szánnám életem és sorsom tán Az versnek pedig így lesznek tollnak nyomán Lelke a költőnek korlátot nem számlálhat Lám a szavaknak így adhatok ily strófákat Ennek okán éled versnek mondata szóból Rímekbe imígy jönnek szópárok [...]

Ím megint tollat fogok…

Ím megint tollat fogok…   Ím megint tollat fogok kezembe én Gondom, bánatom rímekbe foglalom Arany köd hullik az élet ösvényén Záporként csillogva selymes hajadon

Egy dal közben…

Egy dal közben…   Egy dal közben az ember gyakran mereng A miért miértjén, és a hogyanon És érdemes-e merengeni azon Hogy egy dal fülembe újra,s újra zeng