Hangulatkeltő novella

— Hangulatkeltő az Az őrület hegyein verseny első utazására  —

(Ficskó, Lord Rufus és rhea)

London történelme

London városát az ókori idők óta Mithras, a ventrue matuzsálem uralta. A perzsa napisten álarca mögé bújva tartotta fent hatalmát halandók és halhatatlanok fölött egyaránt.

Mithrasnak három bizalmi embere volt

Hangulatkeltő novella

— Hangulatkeltő az Árnyak Sodrásában verseny Ötödik alkalmára —

Seattle, 2059. május 5. 17:34

A városi tanács épületének konferenciaterme William Beleren személyétől eltekintve üres volt. Egyedül ült a hatalmas ellipszis alakú asztalnál a kényelmes bőrülések egyikében. Háta mögött a plexi falakon túl Seattle belvárosa nyüzsgött a késő délutáni forgalomtól. Habár a kilátás az a fajta Pazar látvány volt, amit csak a felső tízezer engedhet meg magának, William egy pillantásra se méltatta. Látta már éppen eleget.

XI. Mentálcsavar Találkozó – eredmények

Ismét lezajlott a félév Mentálcsavar Találkozója, méghozzá sikeresen, remélhetőleg mindenki számára jó élményekkel és élvezetes játékbeli (és játékon kívüli) percekkel. A szervezők ezúton is szeretnének gratulálni az idei nyerteseknek, kiknek névsora öregbítse hírnevüket időtlen időkig:

Jassar

— Hangulatkeltő a XI. Mentálcsavar Találkozóra —

A Tengeri Oroszlánon senki nem tulajdonított nagy jelentőséget az árbocok közé ereszkedő sirályok
legnagyobbikának, amelyik azonban a keresztrúdon való rövid nézelődés után, mintha csak elunná
magát, egy óvatlan pillanatban szemtelenül alásuhant és a fedélközbe, onnan pedig kisvártatva a
rácsos csapóajtón a raktérbe szállt. Egy fiatal matróz megfordult álmában a fedélközben kifeszített
függőágyán és látta a fehér formát, de azt gondolta, hogy még álmainak illúziói közé tartozik.
A raktér kövér patkányai visítva iszkoltak el az útjából, ahogy közéjük csapódott – ilyen szűk
területen már nem nagyon tudta irányítani mozdulatait, hagyta hát, hogy a természet törvényei
vezessék. Megrázta magát, újra körülszemlélt okos, sárgás szemével, majd elégedetten bólintott. Ha
ezt bárki látta volna a babonás tengerésznépből, bizonnyal sietve jelentik azt a hajó papjának – de
nem látta senki.
Jassar megérkezett a Sel Duriembe tartó vitorlásra, levetette ősei alakját, vizes-tetves testét a
raktérben lévő zsákruhák egyikébe csavarta majd esetlenül totyogott egy ideig körbe-körbe a zsákok
és dobozok között. Szaglászott, hunyorgott, a fülét próbálta vízteleníteni ujjaival, egy csontfésűvel
vakarta le magáról a tetveket. Kicsit görnyedten járt még, a feje előre-hátra imbolygott a nyakán,
ahogy lépett és többször meg-megbotlott. A patkányok sajnos nem értették ennek furcsaságát, de
Jassar tudta, hogy túl sok időt töltött már sirályként ahhoz, hogy lelke természetesnek érezze az
emberi alakot. Körmei is hosszúak voltak és ápolatlannak tűntek, pedig a sirályok karmaihoz voltak
hasonlók – éles-hegyes szerszám egytől egyig.
Percekbe telt, míg ismét embernek érezhette magát, megszárítkozott, rendbe tette a mozgását és a
tetvek egy részétől is megszabadult, aztán, ahogy a sötétséghez is hozzászokott, elfészkelte magát
az egyik doboz mögött úgy, hogy a lépcsőn érkezők ne vehessék észre időben. A kimerészkedő
patkányok közül az egyiket egy kígyó gyorsaságával fogta meg, körmei azonnal átdöfték az
állat bundáját és húsát, kivégezve-kivéreztetve a rágcsálót. Jassar elmosolyodott – legfontosabb
fegyverei, a gyorsasága és karmai még mindig kiválóan szolgálták – és elégedetten dőlt hátra, hogy
alhasson egyet.
Most már minden rendben van, bizonnyal nem késem le az Abbithangú parádéját – gondolta, majd
elszenderedett. Csendesen és éberen, ahogy a madarak szoktak.

(Lord Rufus)

Életút csapatok a félévre

Életút csapatok kerestetnek (limitált számban!) (főleg) hétköznapokon játékra az alábbi rendszerekben, minimum 4, max. 6 fővel. Jelentkezés, feltételek és részletek a kalandmestereknél (Lord Rufus és rhea), ill. a szokott Mentálcsavaros elérhetőségeken!

Rendszerek: MAGUS ETK/UTK/AK; DnD 4th edition; Shadowrun 3-4th edition; Héttenger; Codex, Requiem (magyar rpg); Káosz (kezdő szinten); Star Wars; oWoD/nWoD (legszívesebben Hunter (The Reckoning, The Vigil)); Fallout; Kobolds ate my baby; Goblins – Aprók népe (saját fejlesztés); Az áldottak (saját fejlesztés); Jégbontó (saját fejlesztés)

Sajnos a helyiséghasználati díjtól nem tudunk eltekinteni, az esetleges jelentkezésnél ezt érdemes észben tartani.

A veterán

— Hangulatkeltő a XI. Mentálcsavar Találkozóra —

Szürke, poros rögön között futott a hercegkapitány jól-rosszul karbantartott útja lefelé a város irányába, mellette időnként feltűnt, máskor meg újra alábukott a sziklabarlangokba Sel Duriem patakja, a Kisasszony.
A szekéren hárman zötykölődtek, az igásló lassan kocogott Sel Duriem nagypiaca felé a frissen őrölt, különféle lisztekkel, amiből a bakon ülő, dúsbajszú férfi szerény jövedelme származott. Azóta, hogy Irras leszerelt a Dul Mordakok légióiból, a hercegkapitánytól neki juttatott földek lisztjét kellett eladnia és ezüstöket számolnia a zsákok után, mint valami kalmárnak. Hiába a nyugalom és csend, amit az istenek a dolgos katonaévek után nyilván jutalomnak szántak, Irras nem volt boldog. Két gyermeke még nem volt abban a korban, hogy beállhassanak a seregbe, asszonya pedig, az egykor tüzes, vörös keleti asszony mára megőszült, megrokkant a négy szülésben és két gyermeke elveszejtésében és csak zsörtölődni maradt ereje, ha valamiből nem volt elég. Sel Duriem középvárosának tökéletes szimbóluma volt az ő családjuk.

Új parfüm

2059. augusztus, Seattle, Tacoma
A sikátor, ahol a vadász várakozott, nyirkos volt és büdös. A két rozzant bérház között húzódó utca a szeméten élősködő patkányoktól eltekintve kihalt volt. A vadász nem is csodálkozott rajta. Nem elég, hogy Tacomának ez a környéke már veszélyesen közel esik Puyalluphoz, de az egész hely le van pusztulva. A csatornafedőkből kétes eredetű és fenemód bűzös füst szivárog fel, a falak mentén vezető csövekből változatos színű folyadék csöpög a földre. A csövek alatt (amikben ki tudja, mi folyik) rozsdás konténerek állnak púposan megtömve szeméttel, de a legtöbb helyen csak a szemétkupacok állnak konténer nélkül. Meg azok az átkozott patkányok. A közvilágítást az a néhány lámpa jelenti, amik még pislákolnak egyik-másik bejárati ajtó felett.
Röviden összefoglalva, olyan a hely, mint egy olcsó, zsékategóriás akciófilm leszámolásra és titkos találkozóra használt sikátora. A teljes képhez csak annyi hiányzik, hogy a vadász a fekete szintikabátja, a kezében lévő cigisdoboza mellé még egy napszemüveget is viselne. Persze, csak az idióták viselnek éjszaka, egy kivilágítatlan sikátorban napszemüveget. Az idióták hamar meg is döglenek. A vadász pedig sokáig szeretett volna még élni.

Caedoni kezdet

Caedon a Quiron-tenger déli partjának egyik gyöngyszeme, kereskedők és kalandozók paradicsoma. A húszezres kikötőváros kedvelt kereskedelmi lerakat és központ, a Városállamok nyugati kapuja, a Toron és a Dél-Quironeia közötti kereskedelem fontos kapcsa, a térség politikájának elhanyagolhatatlan tényezője. A patkóalakú kikötő köré épült fenséges várost az itt tanyázó haszonlesők és kalandorok nagy száma miatt Észak Erionjának is nevezik.

V. MCs Tábor Warhammer Fantasy hangulatkeltő

Egy zimankós téli reggelen, 2522 utolsó napjaiban a futár egy vastag, gyűrött borítékot hoz nektek. A hullámos, sárga papír arról árulkodik, hogy messziről érkezett Altdorfba. A borítékban néhány pecsétes papiros mellől kihullik egy apróra összehajtott üzenet. Benne kacifántos sorok néznek rátok, a kézírás pedig távolról ismerős. Az első mondatok jellegzetesen modoros stílusa láttán egyszerre régi emlékek kezdenek el tolakodni fejetekben.

Kedves Barátaim!

Nemrég hírét vettem, hogy öreg kompániátok ismét összeállt, így nyomban tollat ragadtam annak reményében, hogy levelem még egy fedél alatt talál Benneteket. Sigmar a megmondhatója, mióta nem láttuk egymást, de bízom abban, hogy a régi napokra Ti is legalább olyan örömmel emlékeztek, mint ahogy én. Nem telik el hét anélkül, hogy ne mondanék el az ivóban egy-két jó anekdotát azokból az időkből, és bizony gyakran töprengek azon, mi történt veletek azóta, mióta szétszéledtünk.

Magam nem tudtam ellenállni szülőföldem hívó szavának. Tudhatjátok jól, micsoda hazafi vagyok, ha Talabheim városáról van szó. Kalandjaink lezárultával hamarosan hazatértem és csatlakoztam a városi őrséghez. Büszkén mondhatom, hogy azóta a hírhedt terrierek közé állhattam, akik a roppant Taalbaston végtelen járatait őrzik körös-körül a város és a környező földek peremén. Bár fele olyan izgalmas és veszélyes sincs, mint amilyen a déli végeken volt annakidején, unatkozni azért nincs sok időm. A közelmúlt sajnálatos eseményei okán, amelyek a keleti tartományokat sújtották, bőven akad dolga a városi őrségnek. Talabheimben rengeteg a menekült, köztük sokféle bajcsináló, barbár népség, így minden emberre szükség van, hogy a város messze földről híres törvényes rendjét fenntartsuk. Bár a az utcák történései nem rám tartoznak, ilyenkor sokan vannak olyanok is, akik a falon keresztül akarnak beosonni a városba, ha a kapun bebocsátást nem nyernek, így a Patkánylyukakban is különösen ébernek kell lennünk.

Mivel e szép hivatás hasonlóan szép fizetséggel is jár, erszényem alaposan meghízott, elkölteni pedig alig tudom. Asszonyt azóta se találtam, és úgy érzem, már idős vagyok házasodni. Az igazat megvallva barátaim sincsenek nagyon, így különösen megörültem, mikor végre hallottam felőletek. Még jobban megörvendeztetne, ha a közeljövőben meglátogatnátok engem itt, Talabheimben. Gazdag vendéglátásban lehetne részetek nálam jópár nap erejéig, az utazás pedig még ilyenkor télen sem túl igénybevevő, ha a Talabec vizén hajóztok fel. Kimondhatatlanul boldog lennék, ha Újév napján koccinthatnék veletek Hargrinson italmérésében, és a kandalló tüzénél újra felelevenítenénk ifjúkorunk legszebb napjait.

A mielőbbi viszontlátás reményében ölel Titeket régi cimborátok,

Johann Menoldt
a Taalbaston Gárda őrmestere,
Fuchshausen szkanderbajnoka,
a nulni apácák réme (Remélem emlékeztek még arra!)

U.i.: Az üzenethez mellékeltem a névreszóló vízumaitokat a városba. Bizonyára nem mind tudjátok, hogy külhoniaknak különösen hosszadalmas és drága procedúra bejutni Talabheimbe, de szerencsére régi adósom az egyik semmirekellő a hivatalban, aki volt olyan nagylelkű, hogy előre kiállította nektek a megfelelő papírokat.