Az Utolsó Város

/hangulatkeltő novella A Sárkányok Hallgatnak versenyre/

„… és a mágia, amit a világra szabadítottak, tombolt… és elhullott minden vad és háziállat, és elégett minden fa és termény, és ledőltek a városok falai, és rengett a föld, és a víz porrá vált, és kigyulladt az ég, és fájdalmában üvöltött minden élő.” – az agg Jori’osh felemelte fejét, hogy hatásszünete még erőteljesebb legyen, majd kezét hirtelen előre nyújtotta, mintha csak mutatna valamire, melyet csak vak szemeinek világa lát. Hallgatósága lélegzetét is visszafojtotta.
„De akkor, mindennek a végén, megjelent a Sárkány, és megóvta a világnak egy apró szeletét. Hatalmas volt ereje, de még Ő sem acsarkodhatott a pusztítás végtelen hatalmával. Egy város, egyetlen, melyet megvédett a végzettől, mi elemésztett minden mást.”
A homályos teremben ülők tekintete mind őt figyelte. Képzeletük mohón falta a vén elf szavait.

Xeh magiszter személyes feljegyzései

– a modulban fellelhető naplórészlet, hangulatkeltő anyag –

“Mystra hihetetlen hatalmat és tudást adományozott nekünk. Mindenben jelenlévő erejének segedelmével felépítettük saját birodalmunkat, a tornyot, mely otthonul szolgál rendünk egészének. A jövő képei egyre tisztábban tárulnak fel előttünk, hírünk emberek százait vonzza hozzánk, hogy betekintést nyerhessenek sorsuk leendő folyásába. Azonban ritka az olyan, aki elégedetten avagy boldogan hagyja el termeinket; az eljövendő ritkán formálódik olyanná, mint ahogy azt a kíváncsiak várják. Habár örömmel tölt el a szerkezetünk által mutatott jövendő pontossága, annak ára is egyre nagyobbnak mutatkozik.”

Ossino mester naplója

– a modulban fellelhető naplórészlet, hangulatkeltő anyag –

“Azért vetem papírra e sorokat, hogy számot adjak a rendünket ért árulásról; azok árulásáról, akikben a legjobban megbíztunk. Ezrek halálát okozták ők, s nem hagyhatom, hogy szörnyű tetteiket elnyelje a feledés homálya.

Sinnerian nagymester naplója

– a modulban fellelhető naplórészlet, hangulatkeltő anyag –

„Magiszter Xeh igen gondterhelt az utóbbi hónapokban. Valahol megértem, már nekem is több tanítványom szenvedett könnyebb sérüléseket a jóslás gyakorlása közben. Mystra oly kegyes hozzánk, szinte alig hiszem, hogy méltónak tart minket ilyen hatalmas, ám kétélű tudásra. Sajnos azonban mostanában a szokásosnál nagyobb figyelmet kell fordítanom a tanítványaimra és az alám tartozó okítókra egyaránt; egyre többször támad az az érzésem, mintha távolodni kezdenének mindentől, ami emberivé teszi őket. Mintha ez a kétélű adomány megmérgezné az elméjüket és kitekerné a gondolkodásukat.

Naplók

Rogerius kapitány naplója:
Egy részeg matróztól hallottam először ezt a mesét, még gyerekkoromban. Azt mondta: „Mikor a tengeren voltunk fiam, olyat láttam, mint még soha!” A lehellete rumtól volt bűzös. „Aztán a ködben ott volt. Először azt hittük, egy új szigetet találtunk, de ez mozgott! Nem sziget volt az, fiam, hanem egy hajó! Esküszöm neked! Mindenki egy iszákos bolondnak tart, de az egy hajó volt! Úgy éljek, akkora volt, mint a legnagyobb szigetek, amiket valaha láttam!”
Nos, nem sokan hittek ezeknek a rumgőzös meséknek, de én és barátaim ezeken nőttünk föl. Fiatalkorunk egyetlen szórakozása volt a részeg matrózok történeteinek hallgatása. Mindig is látni akartuk ezt az „úszó-szigetet.” Abban biztosak voltunk, hogy szükségünk lesz egy hajóra, vagy legalábbis matrózzá kell válnunk, hogy valami hasonlóval találkozhassunk, és így is tettünk. Az első adandó alkalommal elszegődtünk egy hajóra matróznak.

A Sárkányok először Hallgatnak

A Sárkányok először Hallgatnak

Az utóbbi idők első debereceni Dungeons & Dragons versenyének megkésett értékelése

Talán van értelme, hogy a hivatalos értékelést a verseny egyik főszervezője és mesélője írja meg. Annak is van, talán, de csak talán, hogy mindezt bőven hagyja leülepedve és másfél hónap távlatából teszi. Így beérkeztek a mesélők és játékosok véleményei, jó és kritikus vélemények egyaránt – ezek tükrében születtek meg az alábbi bekezdések.

Trónörökös

„…A Merítés szertartása során a gyermeket a szertartásmester vezetésével megfürdetik valamilyen állat vérében, melynek során a pap erejének segítségével az állat lelke a gyermek valóságának részévé válik, így meghatározva a későbbi erényeit.

Mivel a sűrűbb, erősebb vérrel rendelkező állatok befogása veszedelmes és az egyszerű emberek számára lehetetlen feladat, a köz általában megelégszik egy kóbor macska vagy egy patkány vérével is, esetleg egy madarat véreztet ki, melyet ezüstökért válthat meg a madárpiacon.

 

Nekünk, az uthalissi királyi dinasztia fenséges véreinek azonban nem szabad megelégednünk efféle póri állatokkal. Nekünk, az istenkirály rokonainak, lehetőségünk van a legnemesebb vadakat elejteni, hogy gyermekeink állati társává váljanak, egész életükön át szolgálva nekik.

Expedició – egy bejegyzés

Újabb esős nap. A változatosság szinte gyönyörködtet. Egyetlen dolog változott: tudtam mi történt tegnap. A képesség olyan szokatlan volt mintha évtizedek óta nem bírtam volna vele.
Emlékeztem.

A nyakamon lévő bilincs megrepedt a legutóbbi csatában. Az ellenünk harcoló elementálok törték szét.
Tanulmányoztam a láncot. Szimbólumok rajta: egy régi írás elfeledett rúnái, melyeket a negyedik korban felejtettek el az akkor élő emberek. Időre van szükségem.