– Hangulatkeltő legenda a XVII-XX. Mentálcsavar Találkozókra –
Részlet Sibinna Tengeri legendárium című könyvéből
Kevés olyan személyt ismer az ynevi legendárium, akiről legalább egy történetet majd’ minden kikötő csapszékében ismernek. Közéjük tartozik a Kékliliom Hajósa is, akivel személyesen csak szépasszonyok találkoztak – legalábbis úgy, hogy később erről beszélhessenek is.
A legendák ezen alakja különböző csapszékekben más és más tulajdonságokkal rendelkezik. Egyesek szerint démonok vérét hordozza testében, mások állítják, hogy soha nem alszik és nem is fárad el, megint mások arra esküsznek, hogy képes előtűnni a tengeri ködből legénységtől elhagyott hajójával és haragjával hullámokat kavar és villámokat idéz.
De még ha nem is egyeznek a történetek annak kapcsán, hogy a Hajós mire képes, abban mindenki egyetért, hogy mire nem. Az örök tengerjáró ugyanis egész bizonyosan nem rendelkezik a hűség adományával.
Utazásai során többször is örök szerelmet és hűséget fogadott különböző asszonyszemélyeknek. Sőt, ahogy Tennegarban mesélik, egy snil nősténynek is. Ennek ellenére esküjeiből soha egyet sem tudott megtartani. Az utóbbi történethez a tennegariak kuncogva teszik hozzá, hogy ezen leánykérés mögött inkább az állt, hogy a Hajós szerette volna túlélni azt az éjszakát, amikor a gyíklényektől próbált tojásokat lopni és nem az, hogy valóban és őszintén egymásba szerettek volna egyetlen éjre szánt párjával…
Hiába a fényűző főúri esküvő vagy a legtitkosabb ligetben elsuttogott gyűrűcsere. A Kékliliom Hajósa mindig elbukott a hűség próbáin, ahogy újabb és újabb fehérnépek kerültek a hálójába. Egy idő után pedig hitvese iránt érzett szerelme is veszített erejéből. A Hajós ilyenkor állt tovább – más országok, más tengerek kikötőit látogatta sorra.
Szerelmei és hitvesei sokáig várták vissza, aztán általában hűtlen disznónak vagy halott szerencsétlennek gondolva férjüket, tovább élték életüket.
Öt nő azonban, mikor a Hajós továbbállt, nem hagyta annyiban a dolgot.
Mindannyian elhatározták, – egymástól függetlenül és nem tudva egymásról – hogy bármibe kerüljön is, ők visszaszerzik és megszelídítik maguknak és csakis maguknak a szökevényt és onnantól halálukig kettesben élnek majd boldogan…
(rhea, Lord Rufus)