Mely csak kérdés maradhat…

Mely csak kérdés maradhat…

 

Éjszaka a csend is zúg

Látom ahogy ez a csend

Többezernyi hangot súg.

Ím az vers íródik…

Ím az vers íródik…

Ím az vers íródik azért alkalmas lészen

Most olvassa az kinek majd tetszene készen

Pont verseknek szánnám életem és sorsom tán

Az versnek pedig így lesznek tollnak nyomán

Lelke a költőnek korlátot nem számlálhat

Lám a szavaknak így adhatok ily strófákat

Ennek okán éled versnek mondata szóból

Rímekbe imígy jönnek szópárok tollnak vonásból

(Impaller)

Ím megint tollat fogok…

Ím megint tollat fogok…

 

Ím megint tollat fogok kezembe én

Gondom, bánatom rímekbe foglalom

Arany köd hullik az élet ösvényén

Záporként csillogva selymes hajadon

Egy dal közben…

Egy dal közben…

 

Egy dal közben az ember gyakran mereng

A miért miértjén, és a hogyanon

És érdemes-e merengeni azon

Hogy egy dal fülembe újra,s

újra zeng