Töltőtroll pályázat – átfogó értékelés Kleinheincz Csillától

Az elmúlt hónapokban két pályázatot volt alkalmam zsűrizni – mindkettő érdekes tapasztalat volt. Amikor az ember ilyen mennyiségben olvas egymás után novellákat, óhatatlanul is feltűnnek az azonosságok és mintázatok, amelyek nem a megadott témából fakadnak ugyan, mégis halmazokat alkotnak. Bár arra nincs idő és lehetőség, hogy minden egyes novellát részletesen, egy szerkesztő szemével értékeljek, a megfigyelt általános hibákról és jelenségekről szót tudok (és kell is) ejteni.

I. Töltőtroll Pályázat – eredmények

Kedves nevezők, érdeklődők, olvasók és szavazók!

A tegnapi napon sor került a várva várt eredményhirdetésre, melyet már annyi ideje várhattatok. Noha a zsűri átfogó értékelésére, az elhangzott beszédekre és a pályázat értékelésére még váratnánk Titeket a megfelelő mennyiségű anyag beérkezéséig, a nyertesek neveit már most közzé tesszük, hogy erre ne kelljen már tovább várakoznia azoknak, akik nem lehettek személyesen jelen.

Meghívó a Töltőtroll Pályázat eredményhirdetésére

Kedves pályázók!

Elsőként engedjétek meg, hogy töredelmes elnézéseteket kérjük a hosszú hallgatásért, mely az utóbbi hetekben tevékenységünket jellemezte a pályázattal kapcsolatban. Ha ebben a holtidőben bárkiben felmerült, hogy lefújtuk a pályázatot vagy megléptünk a pályaművekkel, azt megnyugtathatom: tévedett. Egész egyszerűen ennyi időbe telt, mire a pontozási határidő kitolásával megváltozott eredményhirdetési időpont mellé találtunk egy megfelelő helyszínt, mely színvonalában, hangulatában és más feltételeiben egyaránt megfelel egy efféle eseménynek.

I. Töltőtroll Pályázat Közönségdíj – Szavazás

Mostantól kezdve él a pályázat közönségdíjának szavazása. Szeptember 23-án éjfélig van lehetőség szavazni, ahogy pedig korábban is kihirdettük, csak akkor osztjuk ki a díjat, ha egy adott műre legalább 100 szavazat beérkezik. A szavazatok számát egyelőre nem hozzuk nyilvánosságra – később az ezzel kapcsolatos hírekről természetesen minden nevezőt e-mailben értesítünk és az érdeklődők kedvéért itt is egy hír formájában megjelenítjük.

Emlékeztetőül a nevezők teljes listája ide kattintva elérhető – itt megtekinthetőek a művek is.

Az összes nevező névsora

Mivel a mai nappal az összes mű kikerült a blogra, egy gyors összegzésben az összes nevező ABC sorrendben való felsorolását is kitesszük.

Ma este pedig a szavazás részletei és maga a szavazás is kikerül – addig is kellemes olvasgatást és szép napot kívánok mindőtöknek.

Zainkó András – Az út

Hosszú utat megtenni nem csak azt jelentheti, hogy hosszú időn át végigbarangolni lépésről lépésre az utat a célig, hanem azt is, hogy annyi fájdalmon, és szenvedésen át küzdöttünk, amennyibe belefáradhat egy élet munkája, vagy egy másik élet kezdete. Ez pedig lehet egészen rövid idő. Kiegyensúlyozottan sétálva az üvegszilánkokon, lassú levegővétellel víz alámerülni… és akkor megtapasztalod: Milyen gyarló belefulladni a ragyogó kék vízbe! Mily izzó pokolba taszít az életünk elárulása?

Weiszhaár Adrienn (Adris) – Fatum et moratlis

Az életet azért becsüljük igazán, mert tudjuk, vége lesz egyszer. Élet és halál egymás nélkül mit sem ér.

A sötétség fojtogató kezekként fonta körül egész lényét, miközben utat tapogatott magának a homályban. A padló halk nyöszörgéssel válaszolt minden lépésére.

Ismerős hely. Ismerős érzésekkel.

Szlacsin Antal – Bosszú a múltból

A Withern grófság várkastélya komoran meredt a borult, őszi ég felé. Körötte a lombját vesztett erdő némán tűrte az időjárás kegyetlenkedését. A fák avarának nedves köde lepte be a vidéket, s a csendes mozdulatlanságot az eső, és a város felől érkező három lovas törte csak meg. Galoppozva közeledtek az ódon kastélyhoz, sötét köpenyükbe burkolózva, mint a végzet három hírnöke. Az udvarra érkezve leugrottak a nyeregből, és lovaikat az eléjük siető lovászra bízva indultak a kastély bejárata felé.

Szegedi László – Álom Rt.

Ott a szigeten derült ki minden. Utólag persze minden érthető. Rájöhettem volna korábban is, mondhatják Önök, de én akkor bizony még semmit sem sejtettem.
Akkor már éppen két hete laktam a pálmafák árnyékában megbúvó kis szállodában.
Idemenekültem a kiadóm sürgető üzenetei elől. Mert nem mindig könnyű csak úgy megszülni egy
történetet. Nem bizony. A legutóbbi – és őszintén bevallom, egyetlen eladható – könyvemet
szinte falták az emberek, két kiadást is elkapkodtak belőle. És én ennek örültem is volna nagyon,
ha nem a tizennyolcadik századi francia királyi család szerelmi életében tobzódó bérmunka lett
volna az egész. Mindenesetre arra jó volt, hogy a kiadó beígérjen nekem egy igazi könyvet, egy
lélektani regényt, amit már régen meg szerettem volna írni. És kaptam egy nagyobb alkotói
szabadságot is azon a pompás kis szigeten.

Csepi Balázs – Megváltók

Első  fejezet:

Greg arra ébredt, hogy a vekkere a tőle megszokott idétlen dallamot fújva harsog. Lenyomta a kis pöcköt. A hangzavar abbamaradt. Visszarogyott az ágyba. A hátán feküdt, és szemeit résnyire kinyitva szemlélte a plafont. Megpróbálta felidézni az előző este eseményeit. Nehezen ment neki, mert a feje még mindig zakatolt a töménytelen mennyiségű italról.