Kubancsik István (Sityu K.I.S) – A tökéletes gyilkosság

1.Fejezet

Judi eszeveszett módon keresi telefonját a táskájában. Mindet kiszór, de a telefon csak nem akar előkerülni, végül nagy nehezen előkotorta a táska felszakadt béléei közül.

–         Igen tessék? Itt Judi Carnel. – szól bele kicsit ingerülten a telefonba

–         Üdvözlöm Miss Carnel. – a St. Joseph kórházból telefonálok és van egy rosz hírem

–         Mi az mondja már! Mi történt? – kiabált bele a mobiljába egyre idegesebben

–         Az ön apja… Tomas Carnel… balesetet szenvedett a H25-ös autópálya bevezető szakaszában. Nem működött a forgalomirányító lámpa és behajtott a szembejövő forgalomba. Jelenleg válságos az állapota, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy stabilizáljuk az állapotát. – mondta egy idősebb férfi hang a vonal túloldaláról szemernyi együttérzést sem tanusítva

–         Úr isten! Azonnal odamegyek! – Judi azonnal hívta bátyját Tomot, aki szintén a kórházba sietett.

Tom azonban nem szívlelte az apját, mert az apjuknak mindig is Judi volt a szíve csücske. Tom nemigazán számíthatott az apja segítségére semmiben. Tom mindig is az anyja párfogásában volt, de sajnos hét éves korában elveszítette azt, amit nagyon nehezen fogadot és mégnehezebben azt, hogy ezentúl az apjával kell élnie.

Mikor megérkeztek az apjuk kórtermébe még mindí kómában volt és az orvosok semmi jóval nem bíztatták Judiékat.

Judi iszonyatosan sírt, Tomon azonban semmi szomorúság vagy bánat jelei nem mutatkoztak. Tom tudta, hogy nem szép dolog, de még örült is annak, hogy az apja balesetet szenvedett, tudata alatt azt kívánta bárcsak ne ébredne fel a kómából és akkor végre megszabadul az apjától ráadásul ő és judi fele-fele arányban kedvezményezettek az örökséget illetően.

Az is eszébe jutott, hogy most van itt az alkalom, hogy eltegye apját láb alól, de gyorsan elhesegette a gondolatot. Ezt nem tudná megtenni.

Amikor Tom és Judi hazaért még mindig sírt és aggódott az apjáért, de Tomot ez csöppet sem hatotta meg.

Tom hazaérve a lakásába még mindig azon az őrült ötleten gondolkozott, hogy most alkalom nyílik apja kiiktatására.

Fellapozott néhány orvosi szaklapot is az orvosi figyelőberendezések működéséről, továbbra is azzal hitegette magát, hogy pusztán kíváncsiságból olvas ilyen témájú magazinokat. Persze a szörnyű valóság más volt… arra készült, hogy végérvényesen megszabaduljon apjától…

Elérkezett az a nap is amikor elég információt szerzett ahhoz, hogy kijátssza az apja állapotát figyelő műszereket. Miután kiiktatta a monitorokat egyszerű módját választotta apja meggyilkolásának. Fogott egy fehér párnát és rászorította az arcára. Csupán egy-két perc elég volt ahhoz, hogy apját átrepítse a másvilágra…

2. Fejezet

-Elárultál! Tom te elárultál! Hogy tehetted ezt???

–         De Judi én… én csak….

–         Hallgass! Te tetted, tudom hogy te voltál! Ezt nyílvánosságra hozom! – Judi ordított és üvöltözött, arca teljesen eltorzult és vörös szeméből patakzott a könny

–         Ezt nem… Eszedbe ne jusson! – mondta fenyegetően Tom

–         de igen is! Ezt mindenki tudni fogja! A család, a rendőrség, mindenki!!! te pedig  börtönbe fogsz megrohadni!

–         Ezt nem engedhetem… – tom kétségbe esett hangnemben figyelmeztette saját magát.

–         Pedig nem állíthatsz meg! Érted?! Nem állíthatsz meg! – fenyegetőzött továbbra is kikelve önmagából Judi

Ekkor Tom hirtelen felkapta a fejét és üres tekintete fenyegetőzően Judira meredt. Csak állt és bámult üres tekintettel bámult a sírástól kivörösödött szemű, eltorzult arcú Judira.

Tom kétségbe esésében rávetette magát Judi törékeny testére és teljes erejéből megragadta a nyakát, hihetetlen erővel szorítani kezdte saját húga légcsövét ezzel elzárva a  mindenki számára nélkülözhetetlen levegőtől… csak judi jajveszékelését lehetett hallani, ahogy próbált szabadúlni az iszonyatosan fojtó kéztől. Azonban Judinak esélye sem volt, hiszen egy nehéz test nehezedett rá, hiba próbált szabadulni az őtt fojtogató férfi alól nem tudott…

–         Tom ne tedd ezt! Kérlek Tom! – Judi végső elkeseredésében könyörgött testvérének

–         nem engedhetem Judi… nem engedhetem… ezt te is tudod!

–         Ezt úgysem úszod meg! Ezt nem! – Judi utolsó lélegzetvételével susogta

–         könyörgöm…

Judi még egyet hörgött, aztán úgy terült el az irodája padlóján, mint egy rongybaba, amit egy kislány megunva a játékot a földre hajít… szeme bevérzett, szája ellilult. Üres tekintete még mindig Tomra meredt, aki csak állt saját testvére élettelen teste előtt… Judi arcából vér szivárgott, ami bíborvörösre festette sápadt arcát és az alatta lévő szőnyeget…

tom agyáb avillámként csapott valami.

–         úr isten a cetli! Suttogta kétségbeesetten Tom

a cetli….

3. Fejezet

Ray (tom jobbkeze) kocsija állt meg Tom háza előtt. Ray Tom bizalmasa volt immár közel nyol esztendeje. Sötét öltönyében alig haladt a hosszú járdán az éjszaka sötétjében Tom ajtaja felé. Ray hosszú lépcsőzés után elérve az ajtót becsengetett.

Ray az ötödik csengetés után már kezdett nyugtalankodni, mivel Tom a második csengetés után ajtótnyitott, azonban ha nem volt otthon a kapu zárva volt.

Ray tom aszisztenseként rendelkezett kulcsokkal is. Kinyitotta az ajtót és tomot szólítgatta.

–         tom. Tom! Itthon vagy?

Válasz nem érkezett vissza, Ray az iroda felé vette az irányt. Az irodában se volt senki, de a monitoron egy sárga papírfecni lógott, valami vastag piros betűkkel volt ráírva. Ray közelebblépett, hogy eltudja olvasni: „ray, judi hívott, hogy valami sürgős dolgot szeretne megbeszélni velem, az örökséggel kapcsolatban. Ha fontos mondandód van, akkor Judinál megtalálsz! Tom

–         Hát ez fantasztikus! – boszankodva motyogta Ray

–         Elküld az ügyvédhez, hogy hozzak el neki valami letétbe helyezett borítékot az éjszaka közepén erre nem is találom itthol. – motyogta mérgesen Ray

4. Fejezet

tom egyre erősödő motorhangot hallott, majd a ház előtt abbamaradt. Riadtan szaladt az ablakhoz, hogy szemügyre vegye a váratlan látogatót.

–         A francba Ray az! Hozza a papírokat az ügyvédtől. Most mi a fenét csináljak? – kérdezte dühösen Tom saját magától

Tom hallotta az egyre közeledő lééptek szabályos kopogását.

Ray belépett az irodába.

– Tom elhoztam a … – Ray szava elakadt, az aktatáska halk puffanással a földre esett és csak meredt Tomra

Mi- mi- mitörtént itt??? – kérdezte Ray kétségbeesetten

Ray halgass! Most nagyon figyelj rám, mert az életed a tét! – fenyegetőzött tom idegesen

–         Most elmondok mindent az elejétől, de még csak eszedbe se jusson, egy szót is szólni a zsaruknak! Inkább az járjon az eszedben, hogy mi lesz ha mégis el ját a pofád valakinek! – fenyegette Rayt egyre idegesebben

–         Megértetted?!? – kérdezte, vagyis inkább üvöltötte Tom

Ray csak állt lebénulva és hol Tomot, hol a halott Judit nézte értetlenül.

–         Megértetted??? Halljam! ÉRTED???

Ray még mindig nem tudott megszólalni a döbbenettől. Rettenetesen meg volt rémülve ezért bólintott.

Akkor azt lesz a legjobb, ha az elején kezdem.

Mit azt te is tudod apa végrendeletében én és Judi voltunk a kedvezményezettek. Tehát halála után én és Judi örököltünk mindent ötven-ötven százalékban…

–         Tehát akkor ezért ölted meg Judit! Nem igaz? – mondta vádlóan Ray

–         Nem! Nem ezért! Várd meg a  végét! – válaszolta iszonyatos hangerővel Tom

–         Apa balesete után a St. Joseph klinikára került. Nem orvosi műhiba végzett vele… nem… én tettem! Én öltem meg! Soha sem tekintett fiának, soha!!! – mondta Tom most már könnyektől küszködve.

Ray nem mondott semmit csak figyelte Tomot.

-Folytasd most már mindent hallani akarok!

–         Szóval amikor egyedül maradtam a kórteremben lekapcsoltam az apa állapoát figyelő berendezéseket…

–         Az nem lehet! Akkor riasztják a nővéreket…

–         Áááá, dehogy! Tudod egy kis utánajárás itt, ott… – mondta gonoszan mosolyogva Tom

–         Aztán, szépen megfojottam egy párnával és visszakapcsolat a berendezéseket… így csak egy sima fulladásnak tűnt, amit a gépek hibájából nem vett észre senki.

–         De, akkor, hogy került a képbe Judi?

–         Rájött! Nem tudom hogy, de rájött… Nem volt más választásom… fel akart adni

ennyi…, vége most már csak te és én tudunk az egészről és melegen ajánlom, hogy ez így is maradjon! – ismét fenyegetőzött Tom a tőle megszokott idétlen nevetéssel kísérve…

–         Érted???

–         Van más választásom? – felelte szemrehányóan Ray

–         Hogyne lenne! Kaphatsz egy szép, tágas helyet itt Judi mellett mielőtt felgyújtom ezt az egész kócerájt! – röhögött idétlenül, de mégis vérfagyasztóan Tom

–         Hallgatok… hiszen nem tehetek mást… – törődött bele Ray

–         Így van! Nem tehetsz mást, de milliárdos leszel!

–         De mi lesz ha elkezdenek gyanakodni? – kételkedett Ray

–         Nem fognak, de nem ám! – egyre hátborzongatóbb volt ez az őrült kacaj, ami Tom mondandóját kísérte

–         Látom is… látom, hogy mi lesz a holnapi újság címoldalán: „Egy elektromos zárlat miatti tűzvészben  elhunyt a híres üzletasszon Judi Carnel. Fájó szívvel búcsúzik bátyja Tom Carnel”

–         Te elterveztél mindent előre… -jegyezte meg halkan Ray

–         Nos, most el kell intéznünk azt a kis balesetet Ray – mondta ügyet sem vetve Ray szavaira

–         Te Ray… van nálad pár ötcentes? – kérdezte Tom úgy, mintha csak nem lenne nála apró a kávéautomatához

Ray fejében kezdett kirajzolódni, hogy egykor főnöke elvesztette az eszét. Értetlenül kezdett kotorászni a zsebében, mikor is néhány ötcentest halászott elő.

–         Tessék. De mire….

–         Kuss! Csak gyere utánam! – vágott Ray szavába tom

Tom a villanyórához ment Ray-jel együtt.

–         Csavard ki a biztosítékokat! – utasította Tom Rayt

Tom a biztosítékokat -ami egykor a testvére irodájához tartozott- kicserélte egy-egy ötcentesre. A biztonság kedvéért még egy-egy másik biztosítékot is lecserélt azért, hogy később a tűzoltók se gyanakodjanak, miért pont csak az irodában van patkolt biztosíték.

–         Érted már? – kérdezte kissé cinikusan Tom ray-t

–         Értem… megcsináltad a tökéletes gyílkosságot! – monda elkeseredetten Ray

–         Na-na! Megcsináltuk!

Ray Megint értelmetlenül nézett Tomra.

–         Hiszen ezzel a bűntársam lettél! – egészítette ki Tom előző gondolatát és egy kielégült mosoly ült ki a szájára…

Miután végeztek visszamentek az irodába és Judi számítógépének monitorába Tom egy pohár vizet öntött és meggyújtotta a függönyt, ami fekete füstfelhőket eregetve azonnal lángrakapott.

Miután kiértek a házból még utolsó mozzanatként, -hogy teljes legyen a siker- Tom letörölte az ujjlenyomatokat és felkapcsolta a villanyórát. A biztoítékok szikráztak, sisteregtek; az irodában felrobbant a monitor és lángbaborította az íróasztalt és a mellettelévő ágyat. A tűz nagyon gyorsan terjedt. Ray fejében már kezdtek összeállni a képkockák, tudta, hogy alaposan meg van tervezve, Tom soha sem fog lebukni.

Ray és Tom, Tom házába ment és mint aki jól végezte dolgát Tom aludni tért. Ray a vendégszobában tért nyugovóra, ahogy azt sokszor tette ezelőttis, ha a munka belenyúlott a késő éjszakába. Ray-t azonban egész éjszaka rémálmok gyötörték, amikben Judi visszajött, hogy bosszútálljon rajtuk Tom tetteiért.

Másnap rennel Chill-village helyi folyóiratában a következő vezér cikk volt olvasható a hasábokon egy fekete-fehér fotóval illusztrálva az egykor takaros házról, amit Judi még elköltözésekor bérelt, de később megvette. A cikkben ez állt:

„A sikeres üzletasszony, Judi Carnel szörnyű halált halt saját lakásában tegnap késő éjszaka. Bennégett házában egy vélhetően elektronikai hiba miatt. Az elsődleges tűzoltósági vizsgálatok alapján hibás biztosítékok, miatt nem szakadt meg az áramellátás, amikois egy hibás számítógép tüzet okozott.”

–         Na? Mit mondtam? Milliárdosok vagyunk! – Tom elégedett volt munkájával, amit egy kis mosollyal koronázott meg

–         Ray csak bólogatott, tudta, hogy hallgatnia kell, hiszen ha Tom ellen fordul ő is úgy végzi mint Judi…

5. Fejezet

–         Itt vagyok Tom! Eljöttem érted! Most mindenért megfizetsz!

Judi Tom ágy előtt állt és Tom teljesen lebénult, nem tudott mozogni. Judi csak nevetett olyan kísértetiesen, hogy az ember ereiben megfagyott a vér.

–         Félsz? Eljöttem és megfojtalak, pont úgy, ahogy te tetted velem egy hónappal ezelőtt! – Judi továbbra is hallatta őrült, kísérteties kacaját

Judi odalépett Tom feje mellé, Tom csak ordított. Tom hirtelen zihálva felült az ágyában, haja csapzott volt a verítéktől.

–         Csak álom volt… csak egy rémálom… – Tom még mindig zihálva győzködte magát, hogy ez nem valóság csupán ismét egy a rémálmai közül

Tom Judi meggyilkolása óta minden éjjel ezzel a rémálommal küzdött, úgy mint Ray. Judi minden álomban eljött Tomért…

–         Még soha nem volt ilyen közel hozzám soha… soha nem volt még ilyen valóságos… – tom ismét könnyektől küszködve próbált visszaaludni… azonban rettegett attól, hog ismét az álmok eme borzasztó világában találja magát…

6.Fejezet

reggel kilenc óra van, Tom ismét egy szörnyű rémálomból tér magához zihálva és levegő után kapkodva.

A konyhában reggelit készít. Éppen remegő kézzel issza szokásos kávéadagját, amikor csengetnek és kopogtatnak az ajtón. Felhörpinti a maradék fel nem olvadt cukortól bozasztóan gejl kávéját és az ajtóhoz vánszorog. Mikor végre sikerül elkászálódni az ajtóig és kinyitja.

–         Tom Carnal? – kérdezi egy egyenruhás fiatal, szöke sötét öltönyt és fekete napszemüveget viselő hölgy…

–         I-i- igen én vagyok – Tom alig bírtza kinyögni ezta  két szót

–         Valami baj van? – tette hozzá kissé magabiztosabban tom az előző válaszához

– FBI különleges ügyoszály. Attól tartok, velünk kell jönnie. Rendíthetetelen bizonyítékunk van maga ellen Judi Carnel gyilkosságával kapcsolatban. Kérem forduljon meg, ne ellenkezzen, a kolega ismerteti  jogait. -utasította Tomot monoton hangon

Tom nem mondott semmit csak engedelmeskedett. A bilincs kattant a csuklóján és beültették a kocsiba, közben egy nagydarab rendőr ismertette a jogait.

Megérkeztek a kapitányság elé…

Két őr bekísérte Tomot a kihallgató szobába és ismertették a tényekkel. Tom tudta, hogy Ray adta fel, de semmit nem tehetett, csak írni kezdett az elé rakott papírra, leírta a vallomását… Tudta, hogy ezzel a saját halálos ítéletét írta meg, de gyakorlatilag már minden be volt bizonyítva.

A vallomása meírása után Tomot egy zárkába vezették az előre hozott támadásig. Lefeküdt a bics-re és álombasírta magát, most kezdte felfogni, hogy mit is tett valójában…

-Tom… itt vagyok! Végzek veled te mocsok!

Tom halálra rémült Judi hangja hallatán. Most valami rettenetesen közelinek hallatszott, sokkal közeibbnek, mint ezelőtt bármikor.

-Ray nem volt hülye!!! Feladott téged és most végzek veled!!! Emlékezz arra, hogy mit tettél apával és velem! Emlékezz!!! Judi őrülten kacagott úgy, hogy Tomba belefagyott a lélek.

Judi mosolygott tomra és egy cipőfűzőt lóbált maga előtt…

Tom tudta mi következik…, most megbűnhődik a tetteiért. Cipőjéből hiányzott a fűző… még midíg ott volt Judi kezében és egyre csak közeledett. Ennyire közel még egy rémálmában sem volt…

Judi továbbra is őrülten mosolygott és a halálra rémült Tom nyakára tekerte a cipőfűzőt…

Azonban Tom ennek a rémálomnak a végén már nem ébredt fel…

7. Fejezet

Tom Carnel akta:

Tom Carnel beismerő vallomást tett testvére Judi Carnel és apja Tom Carnel meggyilkolása ügyében. Előre megfontolt szándékkal végzett apjával a vagyon miatt. Testvérét hirtelen felindulából fojtotta meg, miután rájött apjuk halálának okára.

Tom Carnel vallomása megírása után előzetes letartóztatása alatt felakasztotta magát cipőfűzőjével. Halál beálltának oka a bűnügyi patológia jelentésében található.

Monika white FBI

Patológiai jelentés

ifj. Tom Carnel 021202

A halál beálltának oka: légcső elzáródása, nyelvcsont elörése, agy oxigénellátásának megszűnése.

A fulladást egy cipőfőző okozta, a nyakara nehezedő nyomás elzárta a légcsövet és az artérákat, ugyanakkor a terhelés következtében a nyaki csigolyák is eltörtek, a gerincvelő elszakadt.

Hallál típusa: Öngyilkosság

Ezköze: Cipőfűző

Részletes patológiai jelentés a boncolás után

Dr. Kimberli Howard Bűnügyi Orvosszakértő

Tom halála után Ray-t nem kísérték tovább a rémálmok…

Ray továbblépett az eseten… legalábbis azt hitte…

8.Fejezet

Ray megkönnyebbülve tért haza a rendőrkapitányságról, tudta, ogy Tom már nem jelent veszélyt rá.  Amikor hazaért még nem tudta, hogy tommal mi is történt vaójában. Lefeküdt a kanapéra és mély álomba merült…

-Ray… Ray… itt vagyok…

-Tom???

Őrült kacagás hallatszott…

-Én vagyok…. Ray ELÁRULTÁL!!!…

(Kubancsik István (Sityu K.I.S))