Katona Zsuzsa – Árnyjáték

Reggel fél kilenc körül még annyira más a Nyugati aluljáró. Az árusok – bizsus, táskás, harisnyás, szexi melltartós – ilyenkor még meg sem érkeztek, üresek a falak, csak a zene üvölt ki a Hörpintő borozóból, csak úgy visszhangzik az „I’m a single lady”. Ha táncra perdülnék, még az sem tűnne fel senkinek. Aki ilyenkor itt jár, még vagy nem ivott kávét, vagy nagyon siet valahova.
Szeretem ezt az arcát. A reggeli álmosságot tükrözi, hogy még nem indult be az élet. Ha késik a vonat tíz percet, már a pakolászó árusokra érkezem. Olyankor mindig jobban szedem a lábam, nem csak a késés miatt. Elveszíti varázsát, a kiabáló, fém tartókat huzigáló árusok idegennek tűnnek.