Máshol, a Komor erdő egyik tisztásán, az előző Nagy Semmit követő hatszáz év elteltével
Szörcs fia Lötyi és Bugybor fia Toccs, a két vízi manó, sután trappoltak előre a magas fűben. Egy éppen megfelelő, lapos követ kerestek a Nagy Semmi megfigyeléséhez.
– Igyekezz már, Toccs! – verekedte át magát Lötyi egy nagyobb fűcsomón. – Szedd azokat a tömpe lábaidat, lemaradunk az egészről!
– Ne- hem is tö-hömpék a lá-hábaim! – lihegett Toccs pár centivel a társa mögött.
– Biztos Bugybortól örökölted őket – gúnyolódott tovább Lötyi, mintha meg sem hallotta volna a másikat. – Annak aztán tömpék voltak a lábai, akár két kocsonyás békalencse! Én mondom, tőle vannak ezek a haszontalan csülkök.
– Bu-hugybort hagyd ki-hi ebbő-höl! – Toccs hirtelen megállt, és nekitámaszkodott egy nagyobb sziklának. – Elegem van ebből az átkozott menetelésből! Nem is érdekel az egész. Inkább visszamegyek a pocsolyámba, és átalszom az egészet.
Mentálcsavar Blog 